Pont ma van 1 hónapja, hogy ismételten +ünnepeltük a napforduló közeli János-napot immáron sokadszorra.
Szép élmény volt és külön kész csoda, hogy messziről is vonzása van eme eseménynek évről évre. Cleve Skóciából ideszakadva és erre az alkalomra Zalaegerszegről felutazva Budapest legmagasabb pontjához, rendre évről évre jön és tesz a jó hangulatért a tekerőjével úgy mint Tünde és Egon kik Székesfehérvárról az elmaradhatatlan hangulatcsinálói jánosnapi emlékezésünknek. No meg hát Karcsi kinek mindannyiukat köszönhetjük, és a 11 év alatt 1 alkalmat sem hagyott ki, sem szervezésben sem jelenlétben. Nagyon jó, hogy az odatévedt turisták meghallva és látva kitörő lelkesedéssel, szóbaelegyedvén az örömüket osztják meg velünk. Fontos, hogy a Kukoricza Jánosból Vitézzé avanzsált hősre emlékezzünk minél többet, hiszen átvitt értelemben saját sorsunkra alkalmazva életpéldáját ill. a sorsához való hozzáállását követve és magunkévá téve egy élhetőbb világot teremthetünk magunknak és egyben az egész emberiségnek. Ez az esemény nem bír tömegvonzással, de impulzus szintjén, fent a toronynál mint szellemi értelemben vett világtótoronyból, mutathat utat a mélységekben 'igazi-én' és öntudatlanul veszteglőknek még ha ez nem is tudatosodik, de hit és belőle eredendő tapasztalat alapján biztos, hogy működik. Természetesen külön köszönet a lelkes kis társaságnak kik a kánikulával dacolva a város mélységeiből feljöttek a magaslatra direkt eme alkalomra örömködni. 11 hónap múlva ugyanitt ugyanekkor, megint találkozunk.
:)
