A júniusihoz

Tudom az ígérthez képest, kissé megkésve írom eme sorokat, de mivel már holnap újra János-nap, hát nem halogathatom a dolgokat. Ez a 2012-es világvégének kikiáltott év, több számomra nagyon szeretett családtagomnak és barátaim, testi világának a végét jelentette. Számomra meg elfogadással kell, hogy legyek a sors irányában és legyőzve ragaszkodásaimat egy új világ kezdődik, melyben már marad a szubtilis kapcsolat az elköltözött szeretteimmel. Ami akár lelki síkon sokkal mélyebb találkozást tesz lehetővé enyhítve a gyász fájó érzéseit. Egy kisebb csokor rózsával kell a tündérek tavához járulnom.

Szinte mindennap eszembe jutott, hogy írjak pár sort a júniusi János-napról. Nem vagyok igazán szervező típus inkább csak egyszerűen álmodozó. Az elmúlt általam a kilátóhoz, fantáziálásom ill. álmaim alapján szervezett János-napoknak összességében mindig az volt a végkövetkeztetésük, hogy az elképzeléseim igazából nagyobb szabású kiterjedésére vonatkozó terveim mindig meghiúsultak. Nyilván az anyagi támogatást nélkülöző szervezésnek is betudható. Viszont a történtek mélységében minden képzeletet felülmúltak és úgy tudom minden jelenlévőnek mélyen szántó kardinális élményt tudtak nyújtani az ott töltött jánosnapok. Az idén volt bennem egy kis para, mert a késői szervezésemnek köszönhetően nem volt igazán tisztázott az ilyen jellegű ottlétünk jogossága minden hivatal részéről. Egyrészről lelkesen támogatva volt, hogy  mindent lehet, másrészről bürokratikus erdőbe akartak rángatni. Ugyanis a kilátó visszakerült az önkormányzat kezelésébe. Meg is rohant egy közterületes, hogy mit pattogtatom én ott kukoricát? Közben egy kis repülő vészes közelségben kőrözgetett körülöttünk. Nem is hallottuk egymást. Lehet, hogy a siklóernyős boszorkányok helyett ezt sikerült Kacsának intéznie. Ő ígérte, ugyanis, hogy közzéteszi az eseményt levegőben otthonosan mozgó körökben. Szerencsére nem zavartak el miután tisztázódott, hogy a kukoricát ingyen osztom és-hogy miről is van itt szó. Sőt nagyon segítőkészek voltak, és zöld utat kaptunk,  Összességében csodálatos feledhetetlen élmény volt. Nagyon köszönöm mindenkinek az ottlétét zenéjét táncát mosolyát sugaras hangulatát. Bella Petinek különösen hálás vagyok kit aznap ismertem meg, hála Karcsinak. Mindenben segített az elejétől a végéig. Segített felcipelni a pattogtató masinát akkumulátorral gázpalackkal stb. Mindezt a tekerő lantján kívül és egész délután-este-éjjel csak tekerte, csak tekerte, mosolyogva bevonva a többi zenészeket, hogy ki ki táncolhatott a legjobb ritmusokra. A többi zenész és dzsemelés minden csodás volt, és mint korona az egészre a reggeli tábortűz és mesés napkelte.

Hála és Köszönet érte.

Harsay Gábor

Dióhéjban

Már 10 napja csak gondolatban írom ezt a pár sort, és próbálom realizálni a valóságba tenni. Folyt. Köv.

Jánosnap után

Új nap virradt égre földre. A földi nap nem holmi ablküvegről a tükröződés hanem maga a Duna.

A hagyománynak megfelelően az idén június 26.-án, kedden ismét találkozunk

Körülbelül 5-6 éve merült fel bennem először, hogy János Vitéz előadás legyen a János-hegyen. Hatalmas nagyszabású elgondolások lebegtek a képzeletemben. A nézőket a Libegőre gondoltam a jeleneteket meg a Libegő alá, nézőpáronként ismétlődő akciókkal ill. képekkel. Az erdőbe zsiványtanyákat, kísérteteket, sárkányokat stb. ill. korcsmákat álmodtam. Szóval eléggé elszálltam a fantáziálásban. Anyagi támogatást nem sikerült szereznem, mert nem is próbálkoztam. Ugyanis pénz előteremtése egy külön embertípust igényel, ami tőlem nagyon távol áll. („ … adjon úgy is, ha nem kérem.”) Tetszett nem tetszett meg is kaptam mindig amit kell, lelkes társakat megerősítéseket, és pofára eséseket, mindent ahogy a legjobb.

A lényeg, hogy 2009 ben volt egy első János-napi kukoricázás spontán János vitézzel, rendkívüli időjárásbeli negatív ómenekkel. (Aznap távozott közülünk Michael Jackson.) Aki ott volt az biztos, hogy nem felejti az estét. Utána még egy második, kicsit rákészültebben, bepróbáltabban abszolúte teleholdasan élő tűzzel, lelkes pici csapattal, Mesés zöldséglevessel és napkeltével. Sajna a zsiványok kincsesládájának tartalma fényt kapott. Lehet, hogy a francia király kincsei jobb titulus lett volna egy adományládának. Ráfizettem, de szerencsére akkor volt miből. Azonban egy kicsit lelombozott, hogy a mai zsiványokból már kiveszett a becsület. Há ha tud, próbáljon evvel a kincsével boldog lenni, mert gazdag az ilyen nem lehet. Szóval a harmadikon a tavalyin már inkognitóban hirdetetlenül voltam az éj leple alatt, az erdőben bolyongtam a kilátóhoz, és olyan jeleket kaptam a természettől világító éjszakai lepkék formájában, hogy nem tehetem meg, hogy ne invitáljak erre az esetlegesen, mindig másként alakuló csodás János-napra lelkeket. Bálint Karcsi és még sokak ösztökéléséről nem is beszélve.

Most csak annyit terveztem, hogy kukoricát pattogtatok és adok. Ezt tudom nyújtani, többet -- úgy mint zacskót, papírtölcsért sajnos már nem. Ki bővebben enne mint ami a markában elfér az segítsen magán és akin szeretne. Ki mit tud, ossza meg, bősége a szűkséget elégítse. Pénzes adományláda nem lesz, mert az úgy sincs senkinek, csak zavart okozhat, így a zsivány legalább nem lophat. Hogy lesz e János napon János vitéz a János-hegyen, azt nem azt nem tudhatom, én csak a kukoricázást garantálom. Szükség az pedig van mostohákra tündérekre boszorkákra Szerecsen Királyra Francia Királylányra kutyafejű tatárra stb, meg bármi másra, mitől jó a hangulata, és örömmel megoszthatja, mitől másnak is jobb az állapota. Akár ételét italát, ha abból bővelkedik. Mindenki csak a saját ingét vegye magára, úgy legalább az lehet, mi a vágya. Tudom az idő kevés, de nagy dolgok mindig egy pillanat alatt születnek. Persze az esemény nem titkos, hanem játékos s publikus. Szóval lehet invitálni másokat is. A hely már maga olyan, hogy csak jó lehet. Nem beszélve ami már biztos a kukoricán túlmenően, tekerős (lant, de akár biciklis) barátok találkozója. Ossza ki tudja az infót, hogy minél több dudás férjen meg egymással, és így egyben ennek rácáfolásával. Tehát dudások juhászok pikulások és még sokan mások.

Hegyre fel? Há csak jobb lehet a magasból.

Szóval mindenkit szeretettel várunk.