Tudom az ígérthez képest, kissé megkésve írom eme sorokat,
de mivel már holnap újra János-nap, hát nem halogathatom a dolgokat. Ez a 2012-es világvégének kikiáltott év,
több számomra nagyon szeretett családtagomnak és barátaim, testi világának a
végét jelentette. Számomra meg elfogadással kell, hogy legyek a sors irányában
és legyőzve ragaszkodásaimat egy új világ kezdődik, melyben már marad a
szubtilis kapcsolat az elköltözött szeretteimmel. Ami akár lelki síkon sokkal mélyebb
találkozást tesz lehetővé enyhítve a gyász fájó érzéseit. Egy kisebb csokor rózsával kell a tündérek tavához járulnom.
Szinte mindennap eszembe jutott, hogy írjak pár sort a
júniusi János-napról. Nem vagyok igazán szervező típus inkább csak egyszerűen álmodozó.
Az elmúlt általam a kilátóhoz, fantáziálásom ill. álmaim alapján szervezett
János-napoknak összességében mindig az volt a végkövetkeztetésük, hogy az
elképzeléseim igazából nagyobb szabású kiterjedésére vonatkozó terveim mindig meghiúsultak. Nyilván az anyagi támogatást nélkülöző szervezésnek is betudható. Viszont
a történtek mélységében minden képzeletet felülmúltak és úgy tudom minden
jelenlévőnek mélyen szántó kardinális élményt tudtak nyújtani az ott töltött jánosnapok. Az idén volt bennem
egy kis para, mert a késői szervezésemnek köszönhetően nem volt igazán tisztázott az ilyen jellegű ottlétünk jogossága minden hivatal részéről. Egyrészről lelkesen
támogatva volt, hogy mindent lehet,
másrészről bürokratikus erdőbe akartak rángatni. Ugyanis a kilátó visszakerült
az önkormányzat kezelésébe. Meg is rohant egy közterületes, hogy mit
pattogtatom én ott kukoricát? Közben egy kis repülő vészes közelségben kőrözgetett körülöttünk. Nem is hallottuk egymást. Lehet, hogy a siklóernyős
boszorkányok helyett ezt sikerült Kacsának intéznie. Ő ígérte, ugyanis, hogy közzéteszi
az eseményt levegőben otthonosan mozgó körökben. Szerencsére nem zavartak el
miután tisztázódott, hogy a kukoricát ingyen osztom és-hogy miről is van itt szó.
Sőt nagyon segítőkészek voltak, és zöld utat kaptunk, Összességében csodálatos
feledhetetlen élmény volt. Nagyon köszönöm mindenkinek az ottlétét zenéjét
táncát mosolyát sugaras hangulatát. Bella Petinek különösen hálás vagyok kit
aznap ismertem meg, hála Karcsinak. Mindenben segített az elejétől a végéig. Segített felcipelni
a pattogtató masinát akkumulátorral gázpalackkal stb. Mindezt a tekerő lantján kívül és egész délután-este-éjjel csak tekerte, csak tekerte, mosolyogva bevonva a többi
zenészeket, hogy ki ki táncolhatott a legjobb ritmusokra. A többi zenész és
dzsemelés minden csodás volt, és mint korona az egészre a reggeli tábortűz és
mesés napkelte.
Hála és Köszönet érte.
Harsay Gábor
