A hagyománynak megfelelően az idén június 26.-án, kedden ismét találkozunk
Körülbelül 5-6 éve merült fel bennem először, hogy János Vitéz előadás legyen a János-hegyen. Hatalmas nagyszabású elgondolások lebegtek a képzeletemben. A nézőket a Libegőre gondoltam a jeleneteket meg a Libegő alá, nézőpáronként ismétlődő akciókkal ill. képekkel. Az erdőbe zsiványtanyákat, kísérteteket, sárkányokat stb. ill. korcsmákat álmodtam. Szóval eléggé elszálltam a fantáziálásban. Anyagi támogatást nem sikerült szereznem, mert nem is próbálkoztam. Ugyanis pénz előteremtése egy külön embertípust igényel, ami tőlem nagyon távol áll. („ … adjon úgy is, ha nem kérem.”) Tetszett nem tetszett meg is kaptam mindig amit kell, lelkes társakat megerősítéseket, és pofára eséseket, mindent ahogy a legjobb.
A lényeg, hogy 2009 ben volt egy első János-napi kukoricázás spontán János vitézzel, rendkívüli időjárásbeli negatív ómenekkel. (Aznap távozott közülünk Michael Jackson.) Aki ott volt az biztos, hogy nem felejti az estét. Utána még egy második, kicsit rákészültebben, bepróbáltabban abszolúte teleholdasan élő tűzzel, lelkes pici csapattal, Mesés zöldséglevessel és napkeltével. Sajna a zsiványok kincsesládájának tartalma fényt kapott. Lehet, hogy a francia király kincsei jobb titulus lett volna egy adományládának. Ráfizettem, de szerencsére akkor volt miből. Azonban egy kicsit lelombozott, hogy a mai zsiványokból már kiveszett a becsület. Há ha tud, próbáljon evvel a kincsével boldog lenni, mert gazdag az ilyen nem lehet. Szóval a harmadikon a tavalyin már inkognitóban hirdetetlenül voltam az éj leple alatt, az erdőben bolyongtam a kilátóhoz, és olyan jeleket kaptam a természettől világító éjszakai lepkék formájában, hogy nem tehetem meg, hogy ne invitáljak erre az esetlegesen, mindig másként alakuló csodás János-napra lelkeket. Bálint Karcsi és még sokak ösztökéléséről nem is beszélve.
Most csak annyit terveztem, hogy kukoricát pattogtatok és adok. Ezt tudom nyújtani, többet -- úgy mint zacskót, papírtölcsért sajnos már nem. Ki bővebben enne mint ami a markában elfér az segítsen magán és akin szeretne. Ki mit tud, ossza meg, bősége a szűkséget elégítse. Pénzes adományláda nem lesz, mert az úgy sincs senkinek, csak zavart okozhat, így a zsivány legalább nem lophat. Hogy lesz e János napon János vitéz a János-hegyen, azt nem azt nem tudhatom, én csak a kukoricázást garantálom. Szükség az pedig van mostohákra tündérekre boszorkákra Szerecsen Királyra Francia Királylányra kutyafejű tatárra stb, meg bármi másra, mitől jó a hangulata, és örömmel megoszthatja, mitől másnak is jobb az állapota. Akár ételét italát, ha abból bővelkedik. Mindenki csak a saját ingét vegye magára, úgy legalább az lehet, mi a vágya. Tudom az idő kevés, de nagy dolgok mindig egy pillanat alatt születnek. Persze az esemény nem titkos, hanem játékos s publikus. Szóval lehet invitálni másokat is. A hely már maga olyan, hogy csak jó lehet. Nem beszélve ami már biztos a kukoricán túlmenően, tekerős (lant, de akár biciklis) barátok találkozója. Ossza ki tudja az infót, hogy minél több dudás férjen meg egymással, és így egyben ennek rácáfolásával. Tehát dudások juhászok pikulások és még sokan mások.
Hegyre fel? Há csak jobb lehet a magasból.
Szóval mindenkit szeretettel várunk.
